Mi a crohn-betegség?

Mi a crohn-betegség?

A Crohn-betegség az emésztőrendszer ismeretlen eredetű, krónikus lefolyású gyulladásos betegsége, ami azt jelenti, hogy bár véglegesen nem gyógyítható, a terápiás kezeléseknek köszönhetően azonban a tünetek enyhíthetők, egyes esetekben pedig huzamos ideig tartó panaszmentesség is elérhető.

Az emésztőrendszer gyulladása

A Crohn-betegség az emésztőrendszer bármely részét érintheti, a szájüregtől egészen a végbélnyílásig. A gyulladás gyakran foltokban jelentkezik, amelyek között egészséges bélszakaszok találhatók.

A gyulladás a bélfal valamennyi rétegét érinti, esetenként a gyulladás és a fekélyek teljesen áthatolhatnak a bélfalon, aminek következtében tályog vagy sipoly, vagyis a bél egyik részéből egy másikba, akár egy szomszédos szervbe (bőr, hólyag stb.) vezető járat jön létre.

A Crohn-betegség lefolyásában fellángolások fordulnak elő. A tünetmentes időszakot (remisszió) felválthatják úgynevezett fellángolások, amikor a tünetek aktívvá válnak. Nem lehet megjósolni, mikor váltják egymást ezek az időszakok, illetve, hogy milyen nagy területet érint a gyulladás.

Crohn-betegség okai

A Crohn-betegség az emésztőrendszer ismeretlen eredetű, krónikus lefolyású gyulladásos betegsége, ami azt jelenti, hogy nem gyógyítható, a terápiás kezeléseknek köszönhetően azonban a tünetek enyhíthetők, egyes esetekben pedig huzamos ideig tartó panaszmentesség is elérhető.

A Crohn-betegség pontos oka nem ismert. A kutatók úgy gondolják, hogy a betegséget több tényező okozhatja, ideértve a genetikai tényezőket, az immunrendszer rendellenes reakcióit és a környezeti tényezőket is.

Crohn-betegség epidemiológiája

A Crohn-betegség férfiaknál és nőknél egyaránt előfordul. Főként 15-35 éves serdülőket és fiatal felnőtteket érint, de fiatalabb gyermekeknél és felnőtteknél is előfordulhat. Minden ötödik Crohn-beteg 20 évnél fiatalabb. A betegség csecsemőknél is kialakulhat.

Crohn-betegség tünetei

  • rendszertelen széklet vagy hasmenés: gyakori, tartós probléma, amely naponta többször is előfordulhat; folyadék-, illetve vérveszteséggel, a létfontosságú tápanyagok kiürülésével jár együtt;
  • hasi fájdalom: általában görcsök, sokszor étkezés után, puffadás; ezek a gyulladt területeken és az érintett bélszakaszokon fordulhatnak elő;
  • a gyulladás miatt jelentkező láz;
  • fáradtság és erőtlenség;
  • az étkezés elmaradása vagy a béltünetek okozta súlyvesztés;
  • a fejlődés és növekedés gátlása, illetve hormonzavarok gyermekeknél/serdülőknél;
  • anémia: vashiány, B12-vitamin-hiány;
    hányinger.

Általános tünetek: fáradtság, súlyvesztés, enyhe láz. A bélrendszeri tünetek később is kialakulhatnak.

Hogyan állapítják meg, mutatják ki a crohn-betegséget?

A Crohn-betegség diagnosztizálása a beteg kórtörténetének és családi kórtörténetének áttekintésével, klinikai vizsgálatok és tesztek segítségével történik. Az anamnézis felvételét és a fizikális vizsgálatot követően – ha fennáll a Crohn-betegség gyanúja – az orvos további vizsgálatokat is végez. Ide tartoznak az alábbiak.

Endoszkópia

Az endoszkópia a legfontosabb diagnosztikai eljárás, amelyhez egy endoszkópot, vagyis egy fényforrással és egy apró kamerával ellátott rugalmas csövet használnak, amely képeket továbbít egy képernyőre. A gasztroenterológus az endoszkópot bevezeti a gyomor-bélrendszerbe. Vastagbélvizsgálat esetén az endoszkópot a végbélnyíláson keresztül vezetik be – ezt kolonoszkópiának nevezzük. A gyomor-bélrendszer felső részének vizsgálata esetén az endoszkópot a szájon keresztül vezetik be – ezt gasztroszkópiának, illetve enteroszkópiának nevezzük.

Hisztológia

Az endoszkópia során az orvos szövetmintát vesz (biopszia) az érintett területről. A mintán részletes mikroszkópos vizsgálatot végeznek. A kórszövettani vélemény nagyon fontos, ez igazolhatja a betegséget, különbséget tehet a gyulladásos bélbetegség különböző formái között, megmutatja a betegség aktivitásának szintjét és a lehetséges elváltozásokat (diszpláziákat) tartós betegség esetén.

Laboratóriumi vizsgálatok

  • A vérvizsgálatok (fehérvérsejtszám (leukocitaszám)), vérlemezkeszám, hemoglobin és a heveny gyulladásra utaló markerek, mint például CRP, ESR stb.) nem alkalmasak a Crohn-betegség igazolására, de fontosak a betegség aktivitásának meghatározásához és a kezelés hatásosságának értékeléséhez, illetve a betegség súlyosbodását előre jelezhetik.
  • Székletvizsgálat (kalprotektin, amelyet a heveny bélgyulladás kimutatására használnak). A kalprotektin székletben történő kimutatása segít különbséget tenni a gyulladásos bélbetegség és az irritábilis bélbetegség között, és segítséget nyújt a bélgyulladás aktivitásának és a kezelés sikerességének értékelésében. A kalprotektin a betegség súlyosbodását előre jelezheti.

Képalkotó diagnosztikai vizsgálatok

A radiológiai vizsgálatok fontos kiegészítő diagnosztikai vizsgálatok, amelyek lehetővé teszik a gyomor-bélrendszer érintett szakaszainak és/vagy a betegség szövődményeinek képalkotó eljárással történő vizsgálatát.
Natív hasi röntgen (RTG): a toxikus megakolon, a gyomor-bélrendszer perforációjának és a bélelzáródás (bélcsavarodás) kizárására alkalmas vizsgálat.

CT enterográfia (CTE): az MRI-hez hasonló adatokkal szolgáló képalkotó vizsgálat, amely azonban sugárterhelésnek teszi ki a beteget.
Mágneses rezonancia vizsgálat (MRI): újabb keletű diagnosztikai eljárás, amely nem jár sugárterheléssel; a módszer a hidrogénionok erős mágneses mezőben való rezonanciáján alapul. A testet vagy a vizsgált szervet egy statikus mágneses mezőbe helyezik, majd a rádióhullámok valósághű képekké alakítják át a jeleket.

Ultrahang vizsgálat (UH): a kismedence és a hasi szervek vizsgálatához ultrahangos technológiát használnak, ami nem teszi ki sugárterhelésnek a beteget.

Kapszula endoszkópia: a vékonybél vizsgálatára alkalmas sugárzásmentes diagnosztikai eszköz. Ehhez az eljáráshoz az orvos egy apró, vezeték nélküli kamerát használ, amellyel képeket készít az emésztőrendszerről. A kamera egy kapszulában van, amelyet a betegnek le kell nyelnie. Érzékenyebb, mint más képalkotó eljárás (jejunoileális vizsgálat, MR enterográfia, CT enterográfia) a szűkületet vagy bélelzáródást nem mutató betegek vékonybelében fellépő gyulladásos területek azonosításában. Azoknál a betegeknél alkalmazható, akiknél fennáll a vékonybél Crohn-betegség gyanúja, amelyet nem lehetett a korábbi endoszkópiás és képalkotó vizsgálatokkal igazolni.

Crohn-betegség kezelése

Ma már számos hatékony gyógyszer áll rendelkezésre, és érdemes tudni, hogy minden gyulladásos bélbetegségben szenvedő beteg egyéni terápiában részesül, függően a betegség súlyosságától, a bélben való elhelyezkedésétől és a betegség tüneteitől.

Crohn-betegség kezelési céljai

  • a betegség tüneteinek és jeleinek enyhítése (hasmenés, hasi fájdalom, fáradtság…)
  • a gyulladás hosszú távú csökkentése, és következésképpen a tünetmentes periódusok meghosszabbítása (remisszió elérése, fenntartása)
  • a fellángolások (aktív gyulladás) megelőzése
  • a bélnyálkahártya teljes, tartós gyógyulásának biztosítása a maradandó károsodás és a szövődmények megakadályozása céljából
    megfelelő étrend, táplálkozás folyamatos biztosítása
  • a műtét minél további késleltetése
  • a betegség életminőségre kifejtett kedvezőtlen hatásának minimalizálása

Crohn-betegség gyógyszeres kezelése

A Crohn-betegség kezelésére számtalan gyógyszer létezik. Az, hogy kezelőorvosa melyik javasolja, függ a betegsége aktivitásától, aktuális egészségi állapotától.
A kezelések széles választéka áll rendelkezésre, amelyek közös célja a gyulladás csökkentése. Ezek a gyógyszerek csökkentik, kontrollálják a betegség jellemző tüneteit. Baktériumfertőzés gyanúja esetén, vagy ha fájdalom lép fel, antibiotikumok vagy fájdalomcsillapítók is használhatók.

Gyulladáscsökkentők (kortikoszteroidok). A legtöbb Crohn-beteg gyulladáscsökkentő gyógyszereket kap a fellángolások ideje alatt.

Immunmodulátorok. Ezek a gyógyszerek megváltoztatják az immunrendszer működését, és megakadályozzák a folyamatos gyulladást.

Biológiai terápiák. Általában, a biológiai gyógyszereket már több mint 100 éve használják. Az inzulin és az oltóanyagok is biológiai készítmények. Azért nevezzük biológiai terápiáknak, mivel – a vegyi gyógyszerektől eltérően –emberi vagy állati fehérjékből készülnek. Több mint egy évtizeden keresztül az új biológiai szereket sikeresen alkalmazták az immunrendszeri betegségek kezelésében. A biológiai szerek a gyomor-bélrendszerben található, gyulladásos mediátorokat célozzák meg, és így csökkentik a gyulladást. A Crohn-betegség kezelésére számos biológiai terápia alkalmazható. A betegek szubkután injekciók vagy infúziók formájában kapják a kezelést, otthon vagy kórházban, a biológiai szer típusától függően. A biológiai terápia megkezdése előtt bizonyos betegségeket, különösen néhány fertőzést ki kell zárni, és ellenőrizni kell meghatározott laboratóriumi értékeket.

Antibiotikumok. A fertőzéssel járó állapotok, például tályogok kezelésében nyújtanak segítséget, és csökkentik a sipolyok váladékozását. Súlyos fertőzések esetén is felírhatók.

Táplálékkiegészítők. Ezekre főként az alultáplált és/vagy ásványi anyag, vitamin- és egyéb létfontosságú tápanyaghiánnyal küzdő betegeknél van szükség.

Crohn-betegség – Műtét

Sztóma

A sztóma a bőr felszínén műtétileg kialakított nyílás, amely a vastagbél vagy a végbél kikerülésével lehetővé teszi a bélsár eltávolítását a szervezetből.
A sztómán keresztül a bélsár a hasra erősített külső zsákba ürül. A sztóma végleges vagy ideiglenes lehet.

Az orvos csak abban az esetben dönt a sztóma mellett, ha nincs más megoldás. A sztóma megfelelő kezelésével, gondozásával és a megfelelő étrend betartásával megelőzhetők az azzal kapcsolatos szövődmények. A sztóma viseléssel járó szövődmények eredhetnek a sztóma sajátosságaiból, anatómiai változásokból, okozhatják a sztómaterápiás eszközök vagy a sztóma nem megfelelő gondozása is.

Hasznosnak találta az itt olvasottakat? Ossza meg másokkal is!

Felhasznált források

Az itt megtalálható információk tájékoztató jellegűek, és nem helyettesítik a szakszerű orvosi tanácsadást. Kérjük, hogy a betegséggel kapcsolatos kérdéseivel, valamint panasz esetén forduljon kezelőorvosához!